Sok sok évvel ez előtt egy a koleganőmmel folytatott levelezésünkben használtam a "Floydian" szignatúrát. Ezt ő félre olvasta, és lelkendezve mondta, hogy "milyen jó nevet találtál ki: Floydindián". Hát itt és most ezért választottam ezt a nevet. Na meg hogy inkognitómat megőrízzem.
Olyan naplót szeretnék írni, amit megosztanék a világháló örökségével, de azt nem szeretném, hogy minden része eljusson jelenlegi és jövőbeni ismerőseimnek. Az ember időnként aggódik attól, hogy a gondolatai valamiért nem tetszenek majd az ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak. Talán ezért választom ezt a módját a publicitásnak.
Közben persze tanulom is ezt a blogmotort, hogy a lehető legjobban kihasználjam a benne rejlő lehetőségeket... Szóval hát így próbálok elindulni az ismeretlen felé.
Ismeretlen? Miért az? Talán mert az életünk során sosem tudjuk, mi a folytatás. Vagy még mélyebb filozófikussággal az ember élete végülis utazás a halál felé, ahol sok ismeretlen dolog várja. Hiszen a semmi is ismeretlen a számunkra, felfoghatatlan. Ki-ki értelmezze úgy, ahogy neki tetszik.
Az, hogy én hogy gondolom, majd kiderül menet közben. Őszintén szólva még én sem tudom. Az biztos, hogy próbálok őszintén írni mindenről. Düheimről, lányokról, barátokról, gondokról, félelmekről. Ami jön.
Jó olvasást mindenkinek!
